Kerékpárral Abodon

Copyright © Kocsis László, Kerékpárral Borsodban. Minden jog fenntartva.

Napra pontosan kilenc hónappal a Kerékpárral Borsodban weboldal indulása után, engedjék meg nekem, hogy bemutassam: miképpen született meg az egyik legelső kerékpáros jelenetem, melyet Abodon vettem fel 2016-ban. A fenti vágatlan felvételről van szó, amely meghatározó szerepet játszott az abodi kiemelt fotó kiválasztásában. Abban az írásban – a többi közt – utaltam rá, hogy nem egyszerűen csináltam egy videót arról, milyen ügyesen biciklizek, hanem a végeredményt itthon alaposan kielemeztem.

Volt mit. Kamerám viszonylag jó szögben áll, bár nagyon kicsit lehetett volna még jobbra fordítani, hogy tökéletesen látszódjék a híd eleje ezen az oldalon is. Ezt a „majdnem jó¨ kamerabeállítást viszont a magam részéről mégsem nevezném akkora szörnyű nagy pozitívumnak, elvégre ekkor már több mint két esztendeje fényképeztem a településeket, sokszor gyakorlatilag sorozatban gyártottam a képeket, éppen azért, hogy a jelenetek készítésekor majd pontosan tudjam, hogy – a közlekedési szabályok és az adatvédelmi előírások maximális betartásával – hol vehetem majd fel filmjeim alapanyagát.

Két dolgot tanultam meg az abodi próbafelvételből. Az egyik, hogy a kamerát nem szabad a talapzatra helyezni, mert akkor a kép majdnem harmadában nem lesz más, mint az alap, melyre a felvevőt raktam: föld, aszfalt, beton, kőlap és így tovább. Valójában nem szükséges sokat mozgatni az optikát. Jelen esetben például elegendő lett volna alá akár egy gyufásdoboz is. (Végül egy hengert választottam erre a célra, melyben pipadohány volt korábban, a hangja miatt pedig úgy nevezem: a kolomp. Az igazsághoz tartozik, hogy később néha mégis a földre helyeztem a felvevőt, mivel kimondottan úgy akartam, netán elfelejtettem, hogy nem szabad, vagy egyszerűen azért, mert – például a Bükk-fennsíkon – az ősgazban szőrén-szálán eltűnt az én jó kis kolompom. De végül megtaláltam!!!)

Okultam abból is, hogy a jelenet túl hosszú. Túlságosan messzire megyek, sokára érkezem vissza. Minél több idő, annál nagyobb fájlméret, pedig az anyag így is zabálja a külső tárolókat. Rövidebbre kell fogni, ami azonban azt is jelenti, hogy rövid távon kell felgyorsulnom és a lehető leghamarabb megállnom. Ez egyetlen jelenetnél nem probléma, de érdemes egy pillantatást vetni arra, hogy a „180 kilométer¨ forgatása alatt mennyit fogytam. Mindez – kiváltképp hőségben – rettentő strapás, viszont a balesetnél remekül tudtam hasznosítani a jelenetek készítése során szerzett tudományomat.

Önök egy egyszerű videót nézhetnek meg odafenn, ami számomra oly sok emlék, megannyi tanulság. Készült még pár ilyen akkoriban, nem sok, néhány. A következő esztendőben nekifogtam gyártani a jeleneteket, s közben már nem lett volna időm hosszan elemezgetni. Persze, belenéztem, ami hibát felfedeztem, kijavítottam, de mélyreható analizálásra akkor már nem volt mód és idő.

Végezetül még valami. Lehet, hogy a jeleneteket és olykor a fényképeket gyártom. De a filmeket készítem. Hiszen  filmeket lehet gyártani és készíteni... {TOVÁBB OLVASOM}