A gólyás jelenet

Copyright © Kocsis László, Kerékpárral Borsodban. Minden jog fenntartva.

Napestig sorolhatnám kondói élményeimet, s talán soha nem lenne vége, mert annyi minden izgalmas, érdekes történt itt velem. Ehelyett azonban úgy döntöttem, inkább – kivételesen – megmutatok Önöknek egy vágatlan jelenetet, ahogy felvettem. Ritka madár az ilyen, hiszen mindig csak azt láthatják, amit végül felhasználok a filmben. Kérem, figyeljenek! A leírás végén tanulság is lesz.

Ismerős volt, ugye? A gólyás jelenet, melyet minden egyes epizód előtt megtekinthetnek a filmsorozat főcímében. Történt, hogy Kondón forgattam és irgalmatlan hőségben rengeteg jelenetet vettem fel. Igazából ez egészet rögtön az elején elrontottam: a település határában kezdtem, pedig a másik végén, a bányaépületnél kellett volna. Mégpedig azért ott, mert az fekszik nyugatra, én pedig öreg, olcsó és ócska kamerákkal dolgozom, melyek sok mindent nem bírnak, de az ellenfényt nagyon nem.

Amennyiben nyugaton kezdek, tökéletesek lettek volna a fényviszonyok, így viszont ez egész nap egy véget nem érő rohanás volt – konkrétan versenyfutás a Nappal –, hogy idejében odaérjek előbb a gáthoz, majd a bányához, mert ha nem, és az a nagy, fényes korong az égen lejjebb megy, mint kellene, akkor bakavar az eszközeimnek: sötétek, gyakorlatilag értékelhetetlenek lesznek a jelenetek. Nem a levegőbe beszélek. Sajóecsegen egyszer véletlenül nyugatnak fordítottam a kamerámat egy ilyen időpontban és sikerült megörökítenem az armageddont.

Szóval, rohantam, időben odaértem a gáthoz, a bányához, megcsináltam a belső jeleneteket is az épületben. Végül a tónál egy órám maradt, és végre nem zavart az ellenfény: a videóból láthatják, hogy a kamerát ezen a helyen már keletnek fordítom, mit bánom én ilyenkor, mit csinál nyugaton a nap.

2017. augusztus 12. Egy hőhullám utolsó napja. 40 fok árnyékban, én pedig reggel óta ugrálok fel és le a bicikliről, mint valami kecskebéka. Hat óra előtt pár perccel járunk. Ezt onnan tudom ennyire pontosan, mert az anyagot mindig rendszerezetten teszem el, lehetőleg még aznap, amikor elkészítettem, ez a fájlnév pedig így néz ki: 20170812_0096_OLD.
Az „OLD¨ azt jelöli, melyik kamerával vettem fel, és azt jelenti magyarul, hogy „öreg¨.
Ugyanakkor valóban, ebben nincs benne az „előtte pár perccel¨, bár ha valaki nagyon bele akarja látni, beleláthatja, A percet onnan tudom, hogy pontban hatkor mindig felhívom édesanyámat, és emlékszem, ezután rögtön elővettem a telefont a hátizsákból, és már kapcsoltam is be.

Időpont rendben, nézzük a tartalmat. Mentségemül annyit tudnék felhozni, hogy ez már a 96. biciklis jelenet aznap, ami azt jelenti, hogy eddig a pillanatig már majdnem négyszázszor fel és le a bicikliről egy hét kilós hátizsákkal a hátamon csak a kerékpáros jelenetek miatt, de persze készítettem egyéb jeleneteket is, így a végén már nem is szálltam, inkább kászálódtam.

Az ártányékból remekül kirajzolódik a klip története. Komótosan elhelyezem a kamerát, mégpedig a „kolompra”, ami nem más, mint egy 12 és fél centi magas henger, amiben pipadohány volt egykoron. Ez az én földközeli állványom. Az egyik végét átfúrtam, kötöttem rá egy kék madzagot, amivel a kormányra rakom menet közben, aminek nekiütődik olykor: e jellegzetes hangból származik a neve.  A kék masnit a kerékpár magnóját tartó krumplis zsákból vettem, és arra is jó, hogy nagy fűben megtaláljam e kameraemelő szerkezetet, ha véletlenül nem lelem.
Ekkora már oly óvatosan hajlongok, mint akinek lumbágója van. Teszek-veszek a bicikli körül, lassan, megfontoltan, mint valami vénséges bölcs. Valójában itt pihenem ki a korábbi rohanást: végre nem kell kapkodni, van még egy teljes órám a tóparton, már nem baj, hogy nyugatról jön a fény.

A bekapcsolás utáni 22. másodpercben (22,366) hátrébb állok a biciklivel. Eddig tartott a pihenő. A 25. másodperctől (25,466) rövid üresjárat következik, de csak a felvételen, ahol nem látszik az árnyékom, mert közben nyeregbe pattanok, mégpedig villámgyorsan. Zajt hallok ugyanis balról, a tóparti nádasból. Tudom, mi következik.
A gólya a 31. másodpercben tűnik fel a képen (31,400). Én ekkor még látszólag sehol, de már jövök, mint a szél! De tényleg. Dolgom megkönnyíti, hogy ezúttal hátszelem van. Erős. A kerékpár első kereke a 33. másodperc elején tűnik fel a képen (33,100), ekkor a madár még mindig rendesen kamera látóterében van, bár a fókuszponttól kissé jobbra.
Aztán eltekerek a tóig, közben jobbra fent eltűnik a gólya (34,200). Leszállok a bicikliről, a felvétel 45. másodpercében (45,333) két lábbal állok a földön. Kihajtom a lábtámaszt (47,166) és elindulok vissza a kamerához (48,33), ami közben leesik (52,766). Egyszerűen lefújta az orkánerejű szél, hiába tettem a tetejére nehezéket. Láthatták, hogy menet közben is inog, beremeg néha. Ez az oka.
Végül odalépek a kamerához, felveszem, kikapcsolom. Ennyi egy jelenet. 1 perc és 1 másodperc (00:01:01,466). A mérete 115 MB. Az átlagosak jelenetek ennél azért kissé hosszabbak, olyan jó másfél percesek; két percnél hosszabbat elég ritkán készítek. Vagyis nem a végtelenségig forog a kamera, hanem a lehető leggyorsabban igyekszem felvenni mindent, hiszen csak így haladok és a tárhellyel is spórolok. Egy-egy kerékpáros jelenet tehát rövid, a felkészülési idő annál több, hiszen korábban végigjárom az egész útvonalat, kijelölöm a helyszíneket és így tovább. De a forgatás sem ennyire egyszerű azért. Van amikor derékig érő gazon török át, domboldalra mászok fel, vagy éppen fához kötözöm a kamarát. És persze nem minden hely ilyen elhagyatott, néha várni is kell, ácsorogni a poros úton, elég sokat.

Egy-egy jelenet viszont nem hosszú,  amikor csinálom, akkor rutinból, gyorsan teszem a dolgom. Így a fájlméret sem túl nagy, mégis teleraktam ilyen felvételekkel egy 2 TB-os külső meghajtót abban az évben majdnem teljesen. Vagyis ez tényleg egy pörgős munka, ugyanakkor nagyon aprólékos.

Amit a hanganyagról érdemes tudni. Fogalmam sincs, mi az a zaj az elején (12-18 másodperc), mintha egy gépjármű (autó, motor?) lenne, de nem lehet, mert az elágazástól túl messze vagyok, ha onnan szólna, nem lenne ennyire erős. Ezen a keskeny úton pedig biztosan nem jött semmi: látszódna és emlékeznék rá. Igazából emberrel nem találkoztam ezen a napon, pláne itt a bányánál. Órák óta egy teremtett lelket nem láttam. Ráadásul nemcsak túl erős, túl rövid ideig is tart a zaj: vettem már fel hangeffektekhez gépjárművek hangját. Az nem ilyen. Lassabban erősödik, lassabban halkul és jóval tovább lehet hallani. És ha mindez még nem lenne elég: ügyet sem vetek a hangra, nyugodtan helyezgetem a kamerát, nem állok meg, pedig mindig észreveszem a legkisebb neszt is, mivel presztízskérdést csinálok abból, hogy a filmjeimben ne legyenek gépjárművek és – rajtam kívül – emberek. Úgyhogy tényleg lövésem sincs, mi lehet ez.
Hallani ahogy lihegek, nyögök: fárasztó volt a nap és nagy a meleg. „Jól van, ide.¨ – mondom, miközben komótosan készülődök a felvételhez. Ez van, beszélek magamban. Aztán hirtelen neszt hallok a tó felől – mondom, a legapróbb zajra felfigyelek – és a biciklire pattanok. „Húúúúúúú!!!” – kiáltok fel, ahogy meglátom a gólyát, de ekkor már régen tekerek. Megcsinálom a jelenetet, megállok, elindulok, a kamera leesik. „Nem baj! Megvan!” – mondom végül. Valahogy biztos voltam benne, hogy sikerült.

Ez volt tehát az eredeti, vágatlan gólyás jelenet. A helyszínen nem volt időm visszanézni, ez különben is csak tovább merítette volna a lestrapált akkumulátort, ami a nap vége felé nem a legjobb ötlet. Otthon persze egyből belelestem, és kicsit még bosszankodtam is amiatt a másfél másodperc miatt, ami a gólya megjelenése és aközött van, hogy a kerékpár kereke feltűnik a képen. Úgy véltem, hogy egy pillanattal hamarabb kellett volna odaérnem.

Ám amikor a sorozat főcímét készítettem, rájöttem, hogy az egész így jó, ahogy van! Pont ez a felvétel kellett nekem. Íme, a Kerékpárral Borsodban filmsorozat főcíme, benne a kondói gólyás jelenettel és a hőhullám végével.

Ha száz évig próbálom beállítani, akkor sem sikerül így. És hogy mi ebből a tanulság?
Kondó már csak ilyen. Ad annak, aki idelátogat.