Kerékpár

Neve: a Bivaly.

Típusa: kerékpár vagy bicikli.

Életkora: 20 év. Jellemzője: erősített váz.

Származási hely: Tajvan.

Legfontosabb része: a magnó.

A bivalyt unokatesóm vásárolta egy szaküzletben, elmondása szerint valamikor 1999-ben vagy 2000-ben. Én tőle vettem meg. Az eredeti, bolti papírjai nála vannak; ígérte már, hogy ideadja, egy szép napon talán meg is teszi, és akkor pontosabb adatokkal szolgálhatok majd.

2013. július 30-án ültem rajta először, és rögtön tudtam, hogy Ő az. Nem, nem tudtam akkor még, hogy mit fogok csinálni vele, de biztos voltam benne, hogy vele teszem majd, egyedül csakis vele. Most már persze tudom. Filmeket készítünk mi ketten.

Amennyiben úgy gondolják, hogy egy ilyen koros kerékpáron az égvilágon minden ki van már cserélve a vázon kívül, tévednek. A fékpofák és a váltó például még mindig az eredeti.
Voltak persze nagyobb változtatások rajta: kapott például erősebb küllőket, és nagyobb fogaskereket, amivel a sebessége jelentősen növekedett. Ha nincs ellenszél, sík terepen simán felgyorsulok vele ötvenre; ha súlyom kisebb, hátizsákom pedig nem lenne, akkor ez nyilván még könnyebben menne.

„...Ismerem a hangját. Semmi más, csak ahogy a gumi tapad az aszfalton. Ismerem ahogy vált, ahogy nekifeszül az emelkedőnek, ahogy zokszó nélkül vág neki a Sárkány-útnak Bábony és Szentpéter között, ahogy velem indul, velem érkezik, ahogy velem lélegzik, velem létezik, ahogy egy az utunk és egy a célunk, ahogy mindene az, hogy engem szolgáljon, segítsen, ahogy bármikor, bármikor feláldozná magát értem, és ahogyan én nem adnám őt soha semmiért, de semmiért sem. Azonban ebben a sorozatban mégsem a Bivaly lényeges. A kamera és én sem vagyok az. Ebben a sorozatban nem a kerékpár, a kamera és nem is az alkotó a fontos. Ami itt egyedül számít, az a szülőföld és a hazaszeretet.¨ (180 kilométer)