Megállni kerékpárral
Copyright © Kocsis László, Kerékpárral Borsodban. Minden jog fenntartva.
Ahogyan azt a Baleset című dolgozatomban említettem, meg tudok állni a biciklimmel. Nem azért, mert annyira vérprofi vagyok, hanem mert van benne rutinom és gyakorlatom. Kerékpáros jeleneteket készítek 2017 óta, évi 60 forgatási napon, minden egyes alkalommal nagyjából 80-120 darabot. Nyolcvannál soha nem kevesebbet.
A féktávolságról már volt és lesz is szó; ezen a helyen legyen elég most annyi: idejekorán lemértem, hogy ne csak tippelgessek, hanem valóban tisztában legyek vele.
Az esetek többségében rövid távon felgyorsulok, elhaladok a kamera előtt, s utána megállok. Alacskán viszont olyan volt ez a helyszín, hogy rögtön a kameránál le kellet fékeznem. Hallhatják, hogy valakik közelednek, márpedig én nem az az ember vagyok, aki felvesz boldog-boldogtalant, csak hogy legyen még egy videója az instán vagy a juttyubon. Komolyan veszem az adatvédelmet és tiszteletben tartom mindenki személyiségi jogait és magánszféráját.
Nem vagyok tökéletes. Ám a felvétel alapján elmondható, hogy azért nem lassan közelítek a kamera felé. Hallható az is ahogyan – egész röviden – fékezek, aztán leteszem a lábam. És nem billenek ki az egyensúlyomból, pedig a hátamon most is ott a hét kilós hátizsák.
Nem is tudnék már biciklizni nélküle.
Az egész jelenet egy pillanat műve. Semmi értelme nem lett volna ennél távolabb mennem, mert akkor már alig-alig látszódna a kerékpáros a jelenetben. Visszanézve számomra a legvége érdekes. Megfogom a kamerát és a hüvelykujjammal azonnal kikapcsolom. Nem nézem, nem keresgetem a gombot, hanem odanyúlok és egyből megnyomom.
Rutinos mozdulat ez is.