Először Kápolnán

Először Sajókápolnán és másodszor a Pitypalatty-völgyben.

2014. augusztus 9-én jártam életemben először Sajókápolnán és másodszor a Pitypalatty-völgyben. Úgy akartam írni, hogy akkor nem készítettem sok fotót, de időközben megnéztem, és azért sikerült összehoznom egészen pontosan ötvenet. Nem véletlenül mondom a filmben, hogy „Kápolnán és környékén annyi érdekesség, látnivaló van...

Ami viszont tény, hogy ezeket a képeket eredetileg nem a nyilvánosságnak szántam. Az volt a célom velük, hogy megmutassam otthon, merre vitt utam, no meg persze az, hogy később emlékezzek erre a napra.

Emlékszem is. Emlékezem, ahogy Kápolna határában megálltam és vetettem egy pillantást a településre. Érdekes megtekinteni ennyi idő múltán a biciklimet és az akkori „felszerelésemet.

Tudni kell, hogy akkor még csak túráztam, kirándultam, hiszen néhány hét múlva – augusztus legvégén – Szendrőben dőlt el, hogy elkészítem a Kerékpárral Borsodban filmsorozatot. Így hátizsák van, csak még kisebb. A sisak is ott lötyög rajta, természetesen. A láthatósági mellény színe más, nemsokára sárgára váltottam, de megvan még ez a darab is, egész jó állapotban. Éppen a minap volt a kezemben.

A kerékpár ugyanolyan szép, szinte semmit nem változott. Vigyázok rá nagyon. Az alapos szemlélő azért négy lényeges módosítást észre vehet rajta. Lássuk ezeket, fontossági sorrendben.
Már nem mobiltelefonon szól a zene, mert azt nem hallottam rendesen. Magnót helyeztem el elől, nem is akármilyet. Ha a mostanit itt bekapcsolnám, Sajókápolna másik végén is hallani lehetne.
Nagyobb a fogaskerék. Így ugyan combosabb tekerni, de ezt már réges-régen észre sem veszem. Viszont sokkal gyorsabban haladok.
2018. április 4-én egy balesetben, melyet egy felelőtlen autós okozott nekem, a villa tönkrement, és sajnos nem lehetett ezüstszínűt beszerezni hozzá, pedig nagyon szerettem, ahogy a kerékpáros jeleneteknél megcsillant rajta a fény. Így most fekete.
Végül a szarvak is feketék. Idővel amortizálódnak. Mindenkinek erősen javaslom, aki karos biciklit használ, hogy ha csak egy pici gond van vele, egy kicsit is mozog, azonnal cserélje-cseréltesse ki! Egy kerékpár nem ingyen megy, nagyon nem, de a többi költséghez képest egy kar filléres dolog, pótolni se nem nehéz, se nem drága, ki-melyik megoldást választja.

Mindent egybevetve úgy vélem, a Bivaly a legkevésbé sincs leharcolva, nem látszik rajta az idő vasfoga. Pedig húszezernél is több kilométert megtettem azóta és rengeteg helyet bejártam vele, köztük nagyon kemény terepeket, mint a Kápolna fölötti hegyek.

Szóval, az első utamon megpihentem Sajókápolna határában és – többek között – lefényképeztem a biciklimet. Azóta rengeteget jártam itt, többször meg is álltam, de akkor, 2014. augusztus 9-én meg nem álmodtam volna, hogy majdnem napra pontosan három esztendő múlva itt fogom tolni a kerékpáromat az egyik forgatási helyszínről a másikra.