Kondó a térképen (Bemutatás)
Kondó hatszáz fős település a megyeszékhelytől északra, a Lyukón túl, a festői Pitypalatty-völgyben. A település lélekszáma 2015 óta mintegy húsz fővel gyarapodott. Miskolctól kerékpárral 15 kilométer, Sajószentpétertől négy és fél kilométer.
Völgy a völgyben. Kondó a Pitypalatty-völgyön belül a Harica-patak völgyében fekszik. A Harcica-völgy a település bejáratától V-alakban egyre szűkül. Megtapasztalhatja ezt, aki – hozzám hasonlóan – Sajólászlófalvánál felmegy a hegyoldalra. Radostyán előtt és felett ugyanis van egy földnyelv: tényleg az, szabályos nyelv-alakja van. Bivaly-padnak neveztem el. Szemben Kondó és a Harica-völgy, odalenn pedig a Harica és a Nyögő-patak összefolyása.
Kondóra két út vezet be: a Szabadság út és a Harica utca. Mindkettő jó választás. Amennyiben Miskolcról érkezem, akkor általában közvetlenül Radostyánból, a Harica utcán keresztül jövök. Ilyenkor jobbra Kondó páratlan panorámája kápráztatja el szemem, majd – egy jobbkanyar után – a „Tigris hídon¨ át jutok a község központjába. A hidat azért így neveztem el, mert bár pont olyan mint egy zebra, de akkor is... Olyan kis masszív. Olyan kis tigrises.
Sajószentpéter irányából inkább a Szabadság utat szoktam választani. Ilyenkor a Bükk látképében gyönyörködöm balra, majd nemsokára a Művelődési ház mellett haladok el, melynek díszkővel borított udvarára szabadon be lehet menni. Asztalok, padok várják itt a megfáradt utazót, kicsit hátrébb pedig egy csille emlékezik a múltra.
Kondó központjában – a Polgármesteri Hivatal mellett – egy köztéri alkotás áll, melyet „Családfának¨ nevezek, hiszen a kondói családnevek listája is szerepel rajta. Állították a kondóiak a kondóiakért 2014-ben. Tetején Kondó címere, amiről elsőre a kondói táj utánozhatatlan szépsége és egyedisége jutott eszembe; négy oldalán pedig az errefelé űzött mesterségeket – a földművelést, a szőlészetet és borászatot, a bányászat, és az erdőgazdálkodást – szimbolizálják a faragások. Mögötte egy pad, pihenni sosem árt egy keveset!
„Ora et labora” – hirdeti a felirat a református egyházközség épületén. Szomszédságában, a templomdomb alján Várady József emléktáblája, aki 46 esztendőn át volt a község lelkipásztora. Számos könyvet írt, köztük Kondó történetét, és lefényképezte a Kárpát-medence református templomait. Személy szerint nekem Ő az egyik példaképem.
A másik Fényes Elek.
A másik Fényes Elek.
A Templomdombra vezető út nyúlfarknyi csupán, de annál meredekebb! Ékköve Kondó református temploma. Vele szemben egy kis gomba, ami eső elől nyújthat menedéket. Gyönyörű kilátás nyílik innen a községre.
Az út végén a temető, ahová természetesen nem mentem be, hiszen „...megvan a helyes és ideje az amatőr filmkészítésnek, és megvan a helye és ideje a gyásznak, a szeretteinkre való emlékezésnek¨.ꜜ
Így nem tudom megmondani, melyik családé az a különleges síremlék, melyet csak távolról – az autóbuszfordulótól – fényképeztem le.
Így nem tudom megmondani, melyik családé az a különleges síremlék, melyet csak távolról – az autóbuszfordulótól – fényképeztem le.
Tovább haladva nyugat felé a Szabadság úton rövidesen az autóbuszforduló kis öble következik. Nagyon szépen megcsinálták, igazából olyan, mint egy kis terecske. Itt is vannak padok, melyek környéke tavasszal kivételesen gyönyörű. A forduló középpontjában a bányászmúlt egy szelete, mellette pedig egy apró híd vezet át egy kicsiny éren, melyben száraz időben alig-alig csörgedezik némi víz, de medre azért jelzi, hogy esőzésekkor a környező dombok zuhataga megtölti rendesen!
Bár ez is a Szabadság utca, de az egész tényleg sokkal inkább emlékeztet egy térre, mint egy helyre, ami csak arra szolgál, hogy megforduljanak a buszok; ezért ha lehetne egy tiszteletteljes javaslatom, egyszer talán át is lehetne térnek nevezni. Várady József tér. Lehetne ez a neve.
A tér sarkán áll a Posta és az Óvoda épülete, hivatalos nevén a Kondói Harica-Völgyi Óvoda Köznevelési intézmény.
Az Óvodától délnek tartva a Táncsics Mihály úton előbb egy masszív híd ível át a Haricán, majd az betonút végén fel lehet kaptatni a Kondót övező dombokra. Nyílegyenes emelkedő visz az első kanyarig, ahonnan számtalanszor gyönyörködtem a község páratlan panorámájában.
Ezután jobb-, és egy balkanyar fokozza tovább a rázós izgalmakat. Utóbbinál egy magányos tölgy áll csendesen. Ha tavasz végén, nyárelőn jön ide valaki, mégpedig kora este, és ügyesen helyezkedik a fényképezővel, éppen el lehet kapni ágai között a lemenő nap sugarait.
Innen az út már egyenesen halad a gerincen: a végén csak le kell gurulni balra Parasznyára. Érdekesség, hogy ott is a Táncsics út vár, remek aszfalttal végre.
Különösen napnyugtakor érdemes feljönni ide: a filmben láthatják is e kivételes szépségű naplementét. Ami után nem lesz azonnal vaksötét, de ekkor már iparkodni kell, és persze némi helyismeret sem árt: a magam részéről azt javaslom, hogy előbb nézzenek szét erre fényes nappal, amikor azért elég nehéz eltévedni itt, és csak ezután jöjjenek vissza estefelé.
Kicsit lejjebb van másik földút is Parasznyáról Kondó felé. Ez igazi panorámaút: odalent a szentpéteri országúttal és Pitypalatty-völgy semmihez nem fogható látványával.
Átfutottam amit eddigieket és elnézést kérek Önöktől, amiért váltogatom a jelen és múlt időt. Igazából múlt időben kellene írnom, itt és itt jártam, elvégre a filmeket már leforgattam, máshol dolgozom, de nem tudok teljesen elszakadni Kondótól, annyira megszerettem. A lelkem mélyén abban is biztos vagyok, hogy visszatérek majd még ide. Ez az oka annak, hogy keveredik fogalmazásomban múlt, jelen, és most már jövendő.
Hanem a legkülönlegesebb dolgot még nem is meséltem el! Következzen az egykori bányaépület és környéke, a tavak és Harica festői völgye!
Valahogy úgy alakult, hogy mindig napnyugta előtt értem erre a vidékre, ami az Óvodától nyugatra fekszik. A filmbenꜜꜜ végigizgulhatják, ahogy versenyt futok a nappal a remek minőségű úton, ami ugyan nem aszfalt, de hiba nincs benne (ilyenkor terepre alaposan felkészített kerékpárra gondolok). Szeretek biciklizni itt.
De haladjunk! Az első megállóm – félúton – a Harica-patak gátja óvja a települést az olvadáskor, nagyobb esőzésekkor lezúduló ártól.
Ezután a Harica-bányató jön, újfent saját elnevezés, hiszen szemlátomást nagyon mély, és minden valószínűség szerint a bányaművelés végett jött létre. Tilos fürödni benne, tábla is jelzi ezt. De nem nekem írták ki, mert nincs az a pénz, amiért megmártóznék benne. Tudni kell rólam, hogy édesapám kavicsbányát vezetett, én magam bányatóban tanultam meg úszni. Nagyon jól úszom. És ismerem a vizet.
Ezért nem mennék bele.
Viszont semmihez nem fogható itt ücsörögni, amire lehetőséget is adnak a déli partján a padok. Most biztos jól megmondják rólam, hogy ez az ember mindig csak pihenne... Hát, ez azért nem teljesen így van. A filmből kiderül. Ezen a helyen elég legyen annyi: forgatás közben meg nem állok, és enni is állva eszem, mint a lovak. De soha nem feledem az első alkalmat, amikor itt jártam, és megláttam ezt a tavat. Hihetetlen érzés. Magányos, de felemelő, ismeretlen, de ismerős, barátságos, de távolságtartó, meleg, de dermesztő; maga a nagy betűs természet és mégis van benne valami ijesztő. Akkor igen. Akkor leültem a partján az egyik padra. Ritkán teszem, de ritkán is járok ennyire különleges helyen. Meg különben sem tudtam aznap már mást csinálni, hiszen sötétedett. Mondom, valahogy mindig a nap végére értem ide.
Most pedig, miután eleget váltogattuk az igeidőket, dobálózzunk égtájakkal! A a tó északnyugati csücskében van az út kanyarulata. Innen mintegy 400 méterre nyugatra a 1996-ban lezárt Béke lejtősakna egykori lejárata. Délre egy öreg kőhíd áll a Harica felett, majd a Nagy Dilemma jön azon a helyen, melyet én a térképen frappánsan „Elágazásnak¨ nevezek.
Merre tovább?
Nyugatra – a tágas réten túl – a bányaépület. Keletre egy földút, végén égszínkék víztükör csillan.
A Harica-tó magába foglal mindent, amit „a kondói táj utánozhatatlan szépsége és egyedisége¨ꜜꜜ alatt értek. Őszintén szólva, amikor készítettem a fenti térképet, meg is lepődtem kissé, hogy ez az út az elágazástól mindössze 400 méter, a tóhoz vezető szakasza pedig sokkal rövidebb. Oly sok látnivaló van itt! Rengeteg jelenetet vettem fel e helyen; a táj annyira gyönyörű, hogy nem is filmbe, inkább festő vásznára kívánkozik.
A másik kondói pillanat, szintén a Főcímben, midőn a Harica-tó partján ér a hőhullám vége. Ezek a képkocák valamennyi epizód elején ott vannak, minden filmben van tehát egy kis Kondó.
Az elágazástól nyugatra a bányaépület, előtte az egykori kiszolgálóépületek és a Harmadik-tó. Az egykori kisvasút nyomai remekül láthatók itt.
A bányaépületen túl egy kiadósat lehet sétálni – biciklizni nem jó és nem is érdemes – a természetben, ami itt konkrétan maga a vadregény. Gyönyörű vidék, melyet ural az apró Harica: mindenütt ott van, hallani a hangját, hallani ahogy csörgedezik.
A főépület után már csak egy darabig lehet menni az ösvényen, majd az út sorompóval le van zárva. A túloldalon, e sorompóval nagyjából egy vonalban, de a Harica bal partján fekszik Ludna-puszta. Itt bányászat is folyt valamikor, ha jól tudom, a bányavasút is megállt. Mindezt hallomásból – helyiek elmondásából tudom – és a térképen írom is, hogy a helyszín megközelítőleges. Az biztos, hogy a középkorban volt erre egy Ludna nevű település, mely elpusztult. A helyét valahol itt, a bányaépülettől nyugatra kell keresni.
A bányaépülettel ezen a helyen nem foglalkoznék behatóbban, megteszem a filmben, azonban egy dologra azért felhívnám a figyelmünket. Emberek! Én még ilyen TISZTA romos épületet életemben nem láttam! Ez annyira jellemző Kondóra... Én már csak igazán testközelből ismerem. Hajolgattam itt éppen eleget a kerékpáros jelenetek miatt, hogy elhelyezzem a kamerát, és közben sehol egy eldobott csikk, véletlenül leejtett papírzsebkendő, söröskupak. Semmi.
Ahol ilyen tisztaság van, ott tisztességes emberek élnek. Ahogy a filmben is mondom „Magyarország a hazánk, és az ilyen községek, mint Kondó, az ékkövei.¨ꜜꜜ
ꜜIdézet a Vasúti csomópont című filmből.
ꜜꜜKondói kísértethistória