A hőhullám vége
Copyright © Kocsis László, Kerékpárral Borsodban. Minden jog fenntartva.
Megannyi dolog történt velem Kondón, amit soha nem feledek, és ha megengedik, ezen a helyen kiemelnék egyet, mert ilyet még nem tapasztaltam. Annyira jó volt! Ahogyan korábban említettem, óriási élmény volt elkészíteni a gólyás jelenetet; az írásból pedig leszűrhették, hogy néha a spontán felvételek a legjobbak. Ez is ilyen lesz.
Kondón – rögtön a gólyás után – volt még egy ilyen pillanat. Egész nap – 2017. augusztus 12-én – hatalmas hőségben forgattam. Még csak a központban jártam, amikor feltámadt az erős, nyugati szél, ami a remélt enyhülés helyett inkább a forró levegőt kavargatta. De tettem a dolgom tovább és végül este hatra értem a tópartra.
Itt ért a hőhullám vége.
Említettem, hogy nem csupán kerékpáros jeleneteket vettem fel azon a napon. Ez a videó például szintén akkor és ott készült, de eredetileg a Kondóról szóló útifilmhez. Egy amolyan helyszíni, élő bejelentkezést forgattam éppen.
És ekkor nyugat felől hirtelen kellemes, hűs fuvallat érkezett az addigi tűzforró levegő helyett. Egyik pillanatról másikra elviselhető lett a nyár; ilyet még nem éltem át, az enyhülés mindig fokozatos volt akkor is, ha nem tartott sokáig.
„Jó ez a szél! Jön a lehűlés!¨ – jelentettem ki boldogan.
Videón egy régi emlék. Videón egy hőhullám vége.
Néha a spontán felvételek a legjobbak (néha meg nem). A jelenet vége rögtönzött, és annyira kedves emlék, hogy belevágtam a filmsorozat főcímébe, melyben így már kétszer is szerepel Kondó. De használom a sorozat bevezető rövidfilmjében is, amikor arról beszélek, hogy „Ez itt Borsod-Abaúj-Zemplén, a szülőföldem...¨, mert amikor háttal állok kicsit olyan, mintha átölelném a tájat, a vidéket, melyet annyira szeretek.
Nagyon nem mindegy, hogy egy széria elején mi áll, mi vezeti fel. És az sem mellékes, hogy egy rövidfilmben, melyet rengetegen néznek meg, a kevéske idő alatt mit mutatok be. Különleges helyeket, kivételes pillanatokat akartam. Kondó és a Harica-tó ilyen.