Kamerám hangja
Copyright © Kocsis László, Kerékpárral Borsodban. Minden jog fenntartva.
Öreg kamerám hangja, erősítve, kikeverve. Az eredeti nagyon halk, viszont az alapzaj jóval nagyobb. A folyamatos kotyogás kezdetektől sajátja, a korabeli tesztek nem tudtak rájönni, mi lehet az oka. Én azóta sem. A morgás azért van, mert zoomol. Jellemzően közelítésnél és távolításnál ad ilyen hangot, bár fejhallgatóval hallgatva mintha egyszer akkor is megmordulna, amikor éppen nem csinálok vele semmit. Biztosan mérges.
A felvétel 2015 nyarán készült Damak keleti határában. Itt még jó volt a kijelzője, láttam benne, mit veszek fel. Abban az esztendőben romlott el.
Persze, nem ártana lecserélni, hiszen már tíz éves, de mindezt nem azért mondom el ennyiszer, hogy sajnáltassam magam. Nem szeretnék okvetlenül új kamerát vásárolni. Ugyanakkor úgy vélem, nem árt, ha a közönségem tudja, milyen eszközökkel, milyen körülmények között dolgozom, és ennek alapján mond véleményt munkáimról. A magam részéről igenis, büszke vagyok arra, hogy ezekkel a szerkezetekkel ilyen filmeket tudok készíteni, és ilyen audiovizuális élményt tudok nyújtani Önöknek.
A filmkészítést soha nem tanultam, a hangkeverés pedig – nem véletlenül – egy külön szakma. Két évvel ezelőttig az sem tudtam, eszik vagy isszák.
Mégis, ott jártam Martonyiban 2014-ben, és ezzel a hitvány kamerával vettem fel egy jelenetet a TV-toronynál. Hallani alig lehet, amit mondok. De pár napja néhány pillanat alatt kikevertem és bemutattam Önöknek. Érthető? Hallható? Felhasználható egy filmben? Akkor nincs miről beszélnünk.
Ahogy a 180 kilométerben mondom: „Ebben a sorozatban nem a kamera, nem a kerékpár és nem is az alkotó a fontos. Ami itt egyedül számít, az a szülőföld és a hazaszeretet.¨
Persze, nem ártana lecserélni, hiszen már tíz éves, de mindezt nem azért mondom el ennyiszer, hogy sajnáltassam magam. Nem szeretnék okvetlenül új kamerát vásárolni. Ugyanakkor úgy vélem, nem árt, ha a közönségem tudja, milyen eszközökkel, milyen körülmények között dolgozom, és ennek alapján mond véleményt munkáimról. A magam részéről igenis, büszke vagyok arra, hogy ezekkel a szerkezetekkel ilyen filmeket tudok készíteni, és ilyen audiovizuális élményt tudok nyújtani Önöknek.
A filmkészítést soha nem tanultam, a hangkeverés pedig – nem véletlenül – egy külön szakma. Két évvel ezelőttig az sem tudtam, eszik vagy isszák.
Mégis, ott jártam Martonyiban 2014-ben, és ezzel a hitvány kamerával vettem fel egy jelenetet a TV-toronynál. Hallani alig lehet, amit mondok. De pár napja néhány pillanat alatt kikevertem és bemutattam Önöknek. Érthető? Hallható? Felhasználható egy filmben? Akkor nincs miről beszélnünk.
Ahogy a 180 kilométerben mondom: „Ebben a sorozatban nem a kamera, nem a kerékpár és nem is az alkotó a fontos. Ami itt egyedül számít, az a szülőföld és a hazaszeretet.¨