Videokamera

„Az amatőr filmkészítés már csak ilyen. A profik kamerapróbát csinálnak, én meg azt sem látom, mit veszek fel.¨ (Kondói kísértethistória)

A kézi kamerát még 2010-ben vásároltam, kategóriájában messze a legolcsóbb volt. Akkor újdonságnak számított, hogy full HD-t tud. A kijelzője évek óta elromlott. Fekete. Semmit nem látok benne. Így néha lemarad a fejem a felvételeken, mint annak idején Ferenc Józsefnek, a millenniumi képeken.

Normál fényviszonyok között színei tarkábbak a valóságnál, ha pedig nincs elég fény – erdőben, borult időben – a felvételek zajosak lesznek. Optikai stabilizátora nincs, közelíteni (ötszörös, digitális zoom) nem érdemes vele, nem is szoktam. Hangja gyakorlatilag értékelhetetlen: halk, a háttérzaj pedig erős. Ráadásul gyakran – teljesen váratlanul – kotyogni kezd. Ennek okára már a korabeli tesztek nem tudtak rájönni. Én azóta sem.

Akkumulátora eléggé strapabíró, hiszen még ma is megy. Nagyon szép fényképeket tudtam készíteni vele, amíg működött a kijelzője. Ám az évek során sajnos tönkrement: bezárni nem tudom, és semmit nem mutat, hiába megy a kamera. Próbáltam megcsináltatni, de már egyetlen szerelő sem vállalta el.

Így viszont forgatás közben, a helyszínen nem látom, hogy mit veszek fel. Vakon dolgozom. Ezért van az, hogy olykor ferde a kép a filmekben. A videokamerát ma már leginkább rögzített helyzetből használom, csak a bezárhatatlan, lefelé lógó kijelző miatt elég nehéz egyenesen megállítani bárhol is.