Fogalmazás egy hátizsákról

Sokan vélelmezik, hogy hátizsákom hozzám nőtt már. Ez nem így van. Viszont annyiszor emlegetem, annyit hivatkozom rá, hogy illő lassan egy önálló, helyre kis fogalmazást írnom róla. Megérdemli. Hűséges társam szinte a kezdetek óta; nélküle csak nagyon ritkán ülök kerékpárra, s akkor is csupán egy kilométernél kevesebbet teszek meg. Amolyan próbakört tisztítás után, vagy amikor a szerelőtől hozom haza.

Az utak során, megállás követően gyakran elfeledem levenni, hiszen észre sem veszem, ha rajtam van. Viszont nagyon hiányzik, amikor nincs. Hosszú évek során kialakult rutin ez: nélküle nem érzem úgy a biciklit, a váltót, az egyensúlyt, a kanyarokat.

Rövidesen jön tehát a fogalmazás. Fogalmazás egy hátizsákról.