Rondella
Készült: 2008.06.29
Copyright © Kocsis László, Kerékpárral Borsodban. Minden jog fenntartva.
Az első videoklip, amit életemben készítettem, és jaj, nagyon élveztem! Nem ez a zene ment alatta, hanem a Pokolgép egyik kiadatlan számának gitárszólója, egy kalózfelvétel, melyet mi magunk (pontosabban a haver, én az első sorban tomboltam) vettünk fel, a miskolci Vasa Ifjúsági Házban, egy EuropaStar nevű magnóval, 1985. december 17-én. A hanganyagot azonban le kellett cserélnem szerzői jogi megfontolásból, mert a végén még a YouTube keresztre feszít.
Az első klip. Persze, nem ilyen méretű volt, jóval kisebb, és pláne nem HD. Igyekeztem feljavítani, amennyire lehetett. De térjünk vissza a régmúltba! Emlékszem, már elkészíteni is élveztem, valahol mindig az volt az álmom, hogy egyszer kamerát vehessek a kezembe. És hát, nagybátyám korai, hang nélküli, digitális fényképezője a kétezres években nekem maga volt a KAMERA!
Megcsinálni is jó volt, de a vágás! A Movie Maker korábbi verziójával szabdaltam, nem azzal, amit még ma is használok. Zenéhez, ütemhez igazítani a képeket, az egyes videóból megkeresni a megfelelő részeket, bemutatni a monumentalitást és a lovagkori belső teret! Áttűnéseket (kulcs) alkalmazni a megfelelő időben és helyen! Megannyi apró ecsetvonás, mire elkészül a Mű. Meg persze tanulás: mit, mikor, hol, és hogyan? Így jön létre végül maga az Alkotás!
Ezt akkor komolyan is gondoltam.
Évekkel később megmutattam valakinek, aki ért hozzá, és azt mondta: minden hibát, amit csak lehet, elkövetek benne. Mindegyiket. Erre valahol büszke vagyok. Nem egyet-kettőt. az összeset.
A sportban ilyenkor szokták mondani: innen szép nyerni. Mert az első klipet, rengeteg követte, én pedig hamar megtanultam vágni és meg is szerettem. Bármennyire nevetségesen hangzik a fentiek fényében, ez a klip lett mai munkám alapja, mert ma is ilyen, 6-8 perces részekből fűzöm össze a filmeket.
Az viszont nagyon nagy baj, és a hátrányát tulajdonképpen a mai napig érzem, hogy megelégedtem aláfestésnek pusztán a zenével. Sem ekkor, sem később eszembe nem jutott, hogy a magam is hangot képezzek. Beszéljek.
A korai időkben ennek nyilván az volt az oka, ennek a digitális fényképezőnek még egész egyszerűen nem volt hangja. Ugyanakkor rengeteg, rengeteg felvételt készítettem vele. hozzászoktam a csendhez.
A korai időkben ennek nyilván az volt az oka, ennek a digitális fényképezőnek még egész egyszerűen nem volt hangja. Ugyanakkor rengeteg, rengeteg felvételt készítettem vele. hozzászoktam a csendhez.
Nem akarom erre fogni, de némileg talán ez is szerepet játszott a későbbi némaságban. Nem hallgatás az bizony volt, nem is akármilyen! Olyan szinten valósítottam meg e kimondatlan némasági fogadalmat, hogy Nagykanizsán, 2010-ben két álló napon át filmezni a volt laktanyámat és meg sem szólaltam közben. Padig akkor már volt a kamerámnak hangja.
Szinte valamennyi, hobbiból készült felvételem ilyen. Csak szökőévente beszélek.
Szinte valamennyi, hobbiból készült felvételem ilyen. Csak szökőévente beszélek.
Aminek több negatív következménye is volt, illetve van. A hangkeveréssel csak rendkívül későn találkoztam, és ezt a mai napig nyögöm. A filmek ideiglenes változataiban megtapasztalhatják, hogy néhol lassan, helyenként vontatottan mondom a szöveget. E nézőbosszantó szóképzésért ezen a helyen is elnézést kérek; szintén innen, a kezdetektől ered: egész egyszerűen meg kellett tanulnom a normális hangképzést, a tagolt beszédet, hiszen más egy közösségi portálon megosztott videó és más egy film – még ha amatőr is.
És más, ha az ember a kamera mögül beszél, netán elé áll, és megint más, mikor itthon fel akar mondani egy szöveget. Az első filmes próbálkozásaimon még egyértelműen lehetett érezni, hogy na, ez a pali ott ül otthon egy laptop előtt és dumál.
Mostani alkotásaimról azért már nem mondható el ugyanez. S bár amit a hanganyag terén ma tudok és teszek, még messze nem tökéletes, a dolog azért nem reménytelen. Nézzék meg ezt a klipet és hasonlítsák össze a bevezető rövidfilmmel.