Megérkezés Alsóvadászra

Általában délről, Szikszó felől jövök Alsóvadászra, így e megérkezések összekapcsolódnak a kora reggeli természet utánozhatatlan hangulatával. Jobbra a nap éppen feljött a dombok mögül, a végtelen országút csendes ilyenkor még. A Vadász-patak az út mellett csörgedezik, előbb közel, majd kissé távolabb. Alsóvadászt keletről kerüli meg, míg a következő települést, Homrogdot nyugatról.

Nyugodt hely ez. Nem zsúfolt, de azért napközben összejön a forgalom három irányból (Tomor, Kupa és Monaj). Éppen úgy, ahogyan a Vadász-patak három ága is összefolyik eddigre már, hogy aztán néhány kilométer múltán, Szikszót elhagyva egy csatornákkal némiképp megszelídített, de azért kellően mocsaras, ingoványos, kerékpárral nehezen járható területen áttörve találkozzon a Hernáddal Ócsanálosnál.

De messzire kalandoztam! Íme az út, a maga valójában, Kék jelzőkövek által szegélyzett kis beállón készült ez a kép. Jobbra a keleti dombok, előtte a Vadász-patak vonala. szemben Alsóvadász, a fotós – szerény személyem – háta mögött pedig Szikszó. Bal oldalt, a szántőföld a Senyei-nyereg lábáig ér. Ott kezdődnek azok a nyugati dombok, melyek Arnótot, Sajópálfalát, Sajóvámost, Sajósenyét és Boldvát választják el ettől a völgytől.

Három kilométer ez az út mindössze Szikszó és Alsóvadász között, de imádom. Az egyik hajnalon egy őzikéket láttam a nyereg felé. Mindig örülök nekik, pedig én nem vadászom. Valamikor, régen fegyvert adtak kezembe. Lőttem is vele. De nem vadászom.

Soha nem tudnék ártani egy őzikének.