Prológus

A Szendrői útinapló eleje, bevezető fejezete. Nevezhetjük prológusnak is. A filmek 6-8 perces részekből (fejezetekből)  állnak össze, amit úgy képzeljenek el, ahogyan a DVD-ken is van. Az első ilyen darab az Útinapló esetében 7 perc 18 másodperc.

És pontosan 300 elemet tartalmaz.

Háromszáz snitt. Soha, egyetlen film eleje sem volt még ennyire gazdag a BORSOD.EU történetében. Összehasonlításképpen: a Kondói kísértethistória prológusa 96 elemet foglal magába majdnem ugyanilyen hosszan (7 perc 31 másodperc); a Sajópálfaláról szóló Csodák falva pedig szintén 96 darabot vonultat fel, de mindössze 4 perc 57 másodperc alatt. Érdekességképpen álljon itt még egy összevetés: az Advent Szendrőben kezdete (7 perc 53 másodperc) 23 elemet tartalmaz ugyan, de a címmel és egyebekkel együtt, ráadásul igazából csak 3 videó van összevágva, míg az Útinapló bevezetőjének 300 darabja természetesen háromszáz, különböző helyszínen és időben felvett jelenetből származik.

300 elem. Kerek szám. Véletlen?

Igen. Bár valahol nem meglepő, tekintve a bevezető rész hatványozottan szimmetrikus tengelyét.

300 elem. Nem sok ez kicsit?

Nem. A prológus a szimmetriára épít. A legfontosabb szimmetriatengely éppen a közepén helyezkedik el, amikor is az addigi andalítóan csendes, lágy történetmesélés mindenféle átmenet nélkül, hirtelen rendkívül dinamikussá válik, ami tükröződik hang-és képanyagban egyaránt. Az eleje – puha, bársonyos muzsika kíséretében – a Szendrőbe vezető, néptelen országút feltűnve-elhalványulva. A szándék itt egyértelműen az, hogy a néző a narrátorra figyeljen jobban. Ugyanakkor mégsem monoton ez a képfüzér: minden egyes snitt teljesen más tájat mutat egyenként 3 másodperc terjedelemben. Ez az az időintervallum, ami alatt az emberi szem receptorai felfogják az ingereket, majd ezek eljutnak az agyig, ami kódolja, feldolgozza, és éppen nem unja meg, mert amikor így tenne, jön a következő felvillanás, a következő helyszín, s vele az újabb, befogadásra váró információ.
A fő szimmetriatengelynél aztán éles váltás következik: pörgős, mozgalmas hanggal, kemény zenével kísérve a film hirtelen „megtelik élettel”, az út immár nem néptelen, a kerékpáros elindul Szendrőbe, a kamera pedig nem statikus többé, hanem pásztáz, zoomol és sokszor több kameraállásból is megmutat egy-egy pillanatot.

És hogy mennyit vesz észre mindebből majd a néző? Nem ez a kérdés. Nem kell, hogy észrevegye. A lényeg, hogy a film érdekes, izgalmas, befogadható legyen.

(Az első két képen a nyers változat látható: a végleges verzió – címmel és egyebekkel – egy másik videószerkesztővel készült.)