A 2621-es mellékút
A 2621-es mellékút egy közút Borsod-Abaúj-Zemplénben, mely a Cserehát egyik legfontosabb útjából, a 2622-es mellékútból ágazik el és 16,4 kilométer megtétele után abba is tér vissza. Kilométerszelvények szerinti számozása alapján az út Gagyvendégi és Abaújszolnok között, a Baktakéki-elágazástól mintegy másfél kilométerre északra kezdődik, majd Monaj és Homrogd magasságában, Monaj közigazgatási területén ér véget: az 5-ös kilométerszelvény például Gadnától délre, a a 12-es Kupától északra, 13-as kilométerszelvény közvetlenül Kupa község határában, a településtől délre található.
Azonban a legtöbb utazó Szikszó – vagy éppen Edelény – felől érkezik ide és megy fel a Cserehátra a Fülemüle-úton, ezért a továbbiakban mi is így: nem észak-déli irányban tárgyaljuk, hanem dél felől haladunk északnak.
A 2621-es mellékút érinti Monaj, Tomor, Kupa, Felsővadász, Gadna és Abaújlak közigazgatási területét, azonban csupán az utolsó négy községen halad keresztül: Tomortól és Monajtól a valóságban egy-egy hegy választaja el. Jelentősége éppen abban rejlik, hogy ez az egyetlen műút, mely Kupát, Felsővadászt, Gadnát és Abaújlakot összekapcsolja Magyarország úthálózatával, bekötve a közlekedés országos vérkeringésébe.
Útelágazásokat jelzőt tábla a 2622-es mellékúton Monaj közigazgatási területén. A helyet a köznyelv Monaji- vagy Homrogdi-csomópontnak is nevezi, mivel rengeteg útirányt lehet választani itt. Mehetünk fel a Cserehátra egyenesen a Monaj - Abaújszolnok - Gagyvendégi vonalon egészen Krasznokvajdáig. Monaj ebben az irányban – egy jobb, majd egy balkanyar után – 1200 méterre található innen. Homrogd a hátunk mögött, bő 400 méterre délre van ettől a helytől.
A 2621-es mellékút balra ágazik el szemben, a nagy fánál, a másik tábla előtt. Erről a képen látható útjelző is megemlékezik, bár kétségkívül nem explicit formában: "Felsővadász 16". Hogy a Kupa - Felsővadász - Gadna - Abaújlak vonalon miért éppen Felsővadászt szúrták ki maguknak, ne tőlem kérdezzék, ahogyan arról sem tudom érdemben felvilágosítani Önöket, hogy miért Edelény alatt szerepel a település neve, amikor Edelény városába Tomoron keresztül kell elmenni, onnan is jó messze, ráadásul Laknál például, egy újabb elágazás következik.
Egy szó, mint száz: minél tovább nézem ezt a táblát, még én magam is, aki úgy ismerem ezt a vidéket, mint a tenyeremet, egyre jobban összezavarodom. Az útjelzőtáblák megfejtése tehát egy külön tudomány.
A 2621-es mellékút balra ágazik el szemben, a nagy fánál, a másik tábla előtt. Erről a képen látható útjelző is megemlékezik, bár kétségkívül nem explicit formában: "Felsővadász 16". Hogy a Kupa - Felsővadász - Gadna - Abaújlak vonalon miért éppen Felsővadászt szúrták ki maguknak, ne tőlem kérdezzék, ahogyan arról sem tudom érdemben felvilágosítani Önöket, hogy miért Edelény alatt szerepel a település neve, amikor Edelény városába Tomoron keresztül kell elmenni, onnan is jó messze, ráadásul Laknál például, egy újabb elágazás következik.
Egy szó, mint száz: minél tovább nézem ezt a táblát, még én magam is, aki úgy ismerem ezt a vidéket, mint a tenyeremet, egyre jobban összezavarodom. Az útjelzőtáblák megfejtése tehát egy külön tudomány.
A 2621-es mellékút déli vége Monaj Közigazgatási területén. A kerékpár kecsesen pihen a Vadász-patak hídjának korlátján, háttérben a gyönyörű csereháti dombok adják a díszletet.
A Cserehátot úgy képzeljék el, mint egy csúcsára állított háromszöget: egyik szára a Bódva, másik a Hernád, fent pedig az északi országhatár. Csúcsa Szikszón áll a kobakján, bár nekem igazából Alsóvadász előtt – és vele párhuzamosan Boldván – kezdődik. Azokon a helyeken, ahol megpillantom a szemközti domboldalon is remekül megfigyelhető, jellegzetes, mélybarna erdei talajt.
A Cserehátot úgy képzeljék el, mint egy csúcsára állított háromszöget: egyik szára a Bódva, másik a Hernád, fent pedig az északi országhatár. Csúcsa Szikszón áll a kobakján, bár nekem igazából Alsóvadász előtt – és vele párhuzamosan Boldván – kezdődik. Azokon a helyeken, ahol megpillantom a szemközti domboldalon is remekül megfigyelhető, jellegzetes, mélybarna erdei talajt.
Újabb elágazás, újabb útjelző. Elemzésébe most ne menjünk bele. Örvendezzünk inkább annak, hogy ezúttal az aprófalut, Szanticskát is feltüntetik. Ami nem is önálló település, hanem Abaújlak része. Ez írva vagyon, ám a népek nem igazán tudják, így könnyedén előfordulhat, hogy akit eddig nem sikerült megkavarni, ezzel aztán végképp megkeveredett...
Balra a 2616-os mellékút Tomor, Lak, majd Edelény felé; a miénk, a 2621-es egyenesen halad tovább. Tomor közigazgatási területe után Kupa község következik. A 2621-es mellékút déli végpontjától Kupa déli határa három és fél kilométerre van.
Ám mielőtt rátérnénk Kupára, vessünk egy pillantást a hosszra, melyet eddig megtettünk a 2621-es mellékúton. Nem kell távolba révedjen szemünk, ennyi volt mindösszesen. Szemben, a csereháti dombok lábánál a kereszteződés, s előbb a híd, melyen nem is olyan rég még a bicikli pihent csendesen; jobbra villanypózna, balra, árnyat adó lombok alatt a második útjelző. Bevezető, rövid szakasz. Mégis, mennyi érdekesség! És a patakról, melyen átkeltünk már, és át is fogunk még... A patakról, melynek három ága van még szó sem esett!
Kupa végén az út kicsit emelkedni kezd, s lendülete kicsit kitart még a község után is egy darabig; bár igazság szerint gyakorlatilag végig felfelé megyünk, de igazából észre sem vesszük, mert egyfelől elvonja figyelmünk a gyönyörű táj, másrészt valójában egyáltalán nem megerőltető. Ha nem lenne Abaújlak végén az S-kanyar és vele a hatalmas, meredek part, valójában csak a visszaúton tűnne fel, hogy a 2621-es mellékút délről északra haladva emelkedik. Lefelé ugyanis hirtelen könnyű lesz tekerni a biciklit, jóval könnyebb, mint sík terepen.
Irotára megyünk? Nem, de az út Kupa és Felsővadász között kísértetiesen hasonlít. Szinte ugyanolyan. Bal oldalt itt is egy domb. Jobbra szintúgy egy völgy, szélén újabb dombbal. Lábánál – az irotai úthoz hasonlóan – patak. Ráadásul ezt a patakot is Vadász-pataknak hívják! Ha hozzáteszem, hogy a két völgy, s vele a két országút gyakorlatilag párhuzamos, akkor joggal merül fel a kérdés: hogyan lehetséges ez?
Úgy, hogy a Vadász-pataknak három ága van. Irota felől az irotai, ezen a helyen a kupai Vadász-patak folyik. Ez itt, odalenn, jobbra a kupai Vadász-patak völgye.
Kupától Felsővadász déli vége három kilométerre fekszik; amennyiben viszont keresztültekerünk a településen egészen a hídig, akkor máris mintegy öt kilométert (4,9 km-t; a Felsővadász végét jelző tábláig 4800 métert) tettünk meg. Utunk eddig a kupai Vadász-patak jobb partján vezetett, ám itt, Felsővadász északi határában, a Vadász-hídon áttérünk a bal oldalra. Több híd már nem lesz, ezen az oldalon érjük el a patak forrásának magasságát Abaújlakon. Nincs már messze. Előbb azonban még bemutatkozik: Gadna.
Felsővadásztól Gadna pontosan 3 kilométerre található. Félúton az addig nyílegyenesen északnak tartó 2621-es északkeletnek fordul: Gadna délnyugati kapujába érkezünk meg tehát. A kép bal oldalán, a domb előtt jól kivehető a mellékút hűséges kísérőjének, a Vadász-pataknak a vonala buja növényzettel, nádassal.
A felvételen ugyan nem látszik, de ha itt állnának, azon a helyen, ahol készült, jobb oldalt rögtön feltűnne a gadnai görögkatolikus templom tornya. Amennyiben nem hisznek nekem, ám nem áll módjukban útra kelni ebben a pillanatban, hogy feltételezett tévedésemről bizonyosságot szerezzenek, megtekinthetik az innen készült panorámaképet a panorámafotók között, de találnak további felvételeket is a témában a Gadna-gyűjteményben!
Gadna a 2621-es mellékútról, Abaújlak felől fényképezve. Bár a kanyarnál eltakarják a fák, de a házak fölött, a domboldalon – a település másik, Felsővadász felőli végén – túraút vezet, a Cigány-hegy és a Nagy-völgy feje mellett egészen Irotáig, a Kecske-padra. A Kecske-pad a Csereháti-dombság legmagasabb pontja, a maga 340 méterével. Olykor Irota-tetőnek is nevezik. Én pedig a Kecske-padot pedig néha Kecskepadnak írom, de ennek is van oka. Az a hely ugyanis nem csupán egy csúcs Irota felett, hanem a magaslattól Rakacaszend és Abod felé egy néhány négyzetkilométeren elterülő, semmi mással össze nem téveszthető, rendkívül jellegzetes rengeteg. Amikor erre a területre utalok, olyankor használom az egybeírást.
Bár a Gadnáról a Kecske-padra vezető út – e sorok írásakor még – jelöletlen, könnyedén megtalálható. A településtől 4 kilométer, többnyire felfele. Maga a Kecskepad pedig, mint terület, remek kirándulóhely, jelölt turistaútakkal, kiépített pihenőkkel.
Ha azt mondom, hogy Gadnától Abaújlak 1200 méterre van, netán a zordabb, 1,2 km fordulatot használom, akkor az csak egy szám. Ha viszont egymás után rakom ezt a két képet, melyek ugyanarról a helyről készültek, akkor önök is meggyőződhetnek arról, hogy a két község karnyújtásnyira van egymástól. Át is lehet sétálni akár. Persze, van tömegközlekedés – Az Abaújlak-gyűjteményben egy szeretett buszmegállót is láthatnak –, meg persze ott a bicikli. Igaz, ekkora távolságon észre sem veszi az ember, hogy a kerékpáron ül. Ugyanakkor tény, hogy idáig azért el is kell tekerni.
Patakpart. Amikor kimondja ezt a szót, nem okvetlenül ennyire vadregényes vidékre gondol az ember. A Vadász-patak kupai ága itt már nagyon picike. Útját nádas jelzi a zöldellő tavaszi réten túl, szemben, a fák előtt. Nem messzire vagyunk a forrásától, melyről szintén láthatnak képeket és videót az Abaújlak-gyűjteményben!
A felvétel jobb széle kissé elmosódott. Ennek oka, hogy közben pásztáz a kamera; ezen az oldalon a legtöbb esetben nem fotókat, hanem filmből kivágott képkockákat és/vagy filmekhez készült képeket közlök. Mozgókének, mozgóképhez készültek, azért ilyenek. Igyekszem javítani rajtuk de a lényeg a végeredmény, a film, és nem ezek a felvételek!
Egy földközeli pillanat Gadna és Abaújlak között. Ugyanarról e helyről, ahol az előző három képkockai is készült. Főszerepben a 2621-es mellékút, melyet olykor Fülemüle-útnak is nevezünk. Hogy miért? A hivatalos neve nyilván nem valami turistacsalogató, sőt. De van ennél részletesebb, pontosabb, egzaktabb okai is e már-már költői elnevezésnek.
A továbbiakban erre is kitérünk részletesen; addig is ne legyen rajta földközeli élményben részük, ahogyan az esést a filmsorozatban, ott is a Kerékpáron az élet című, második epizódban nevezem! Taknyolás helyett inkább menjünk tovább biztonságosan a 2621-es mellékúton. Abaújlak következik!
Egymás utáni veszélyes útkanyarulatok, az első kanyar jobbra. Ez a fenti közlekedési tábla pontos jelentése, melyet a nép gyakran csak S-kanyarnak nevez. A 2621-es mellékút Abaújlak lakott részén mintegy kilométernyi hosszan halad végig, s közben nagy megtiszteltetésben részesül, hiszen itt Fő útnak nevezik! Lényegében keletről nyugatra tart, ha nagyon pontos akarok lenni, akkor az eleje kissé délnyugatra, a vége északkeletre van, ám az eltérés nem számottevő. Iránya jellemzően egyenes: a település elején egy kisebb jobb-, majd egy balkanyar van benne, a többit észre sem vesszük. Ahogyan az emelkedés sem számottevő, de emlékeztetőül: végig felfelé tekerünk! Ebből rövidesen ízelítőt is kapunk, mert a község közepén, utolsó harmadában az út esése hirtelen megváltozik: előbb kissé, a végén már nagyon meredek lesz.
A fenti fotó Abaújlak nyugati kapujában készült: a község üdvözlőtáblája jól kivehető rajta, s bár a fotón nem látszik, Abaújlak nyugati helységnévtáblája is ezen a helyen áll.
Visszapillantás az S-kanyarra. Jobb oldalt az abaújlaki temető kerítése. Gondban vagyok az ilyen útszakaszok bemutatásával, mivel jellemzően nagylátószögű kamerát használok, az pedig nem adja ki, hogy egy-egy etap mennyire meredek. Ez itt – nagyon. E kanyarulatok vezetnek fel minket ugyanis a Fülemüle-fennsíkra, a Szanticskai-elágazáshoz. Eddig a völgyben jártunk, a Vadász-patak völgyében, ám kis csermely nem kíséri tovább utunk: forrása légvonalban nagyjából ott van, ahol a 2621-es – az abaújlaki Fő út – komolyabban emelkedni kezd.
Nincs mit tenni tehát. Meg kell küzdeni vele. Valamikor fel kell menni a hegyre.
Útközben azért nyugodtan megállhatunk, különösen ha már a küllők közé ér a nyelvünk! De nem árt megpihenni akkor sem, ha jól bírjuk egyébként, mert ezen a helyen kivételes panoráma fogad minket! Előtérben a jellegzetesen csereháti, mélybarna erdei talaj, odalenn Abaújlak házainak teteje. Egyetlen S-kanyar hozott minket ilyen magasra!
Hátunk mögött az abaújlaki temető, mellette pedig már tényleg csak egy rövid kapaszkodó és a odafenn vagyunk. Mindez nem látszik a felvételen, ám a Vadász-patak forrásvidéke igen. A kép bal harmadában, a haragoszöld rét mögött, a domb lábánál lévő fás, bokros, erdős területen keressék.
Hátunk mögött az abaújlaki temető, mellette pedig már tényleg csak egy rövid kapaszkodó és a odafenn vagyunk. Mindez nem látszik a felvételen, ám a Vadász-patak forrásvidéke igen. A kép bal harmadában, a haragoszöld rét mögött, a domb lábánál lévő fás, bokros, erdős területen keressék.
A 2621-es mellékút a Szanticskai-fennsíkon. Szemközt Abaújlak temetője. A műúttal párhozamosan egy kalandos földút is indul itt, mely végig a hegygerincen halad egészen a tengerszint feletti 263 méteres magassággal büszkélkedő, gadnai Hrabina-tetőig. Ezt az ösvényt láthatjuk odalentről is, miközben Gadna és Abaújlak között tekerünk a 2621-esen. Remekül járható, ráadásul csodás panorámával kápráztat el mindkét irányban.
Úgy vélik, idilli csend honol idefenn? A fenéket! Óriási a ricsaj! Fülemülék. Szanticskai-völgyet a Fülemülék völgyének is nevezik. Ez pedig itt – hátunk mögött a Szanticskára vezető úttal – egy magaslat. Mégpedig nem akármilyen! 200 méterrel tengerszint fölötti, tartósan, hosszan sík terület. Földrajzilag: fennsík. A Szanticskai-fennsík.
Más néven: a Fülemüle-fennsík.
Más néven: a Fülemüle-fennsík.
Miután a fentiekből ügyesen kikövetkeztették, miért is nevezzük a 2621-es mellékutat Fülemüle-útnak, térjünk is vissza hozzá. A fenti tábla ugyan mutatja azt is, hogy Gagyvendégi három kilométerre van innen, ám ebben már benne foglaltatik az anyaúton megtett távolság is, nekünk pedig még sok a dolgunk addig!
Fontosabb tehát most számunkra az útjelző alsó fele, mely a Szanticskai-elágazásra utal. Az egyes településeken belüli utakat nem számítva, ez ugyanis az egyetlen műút, mely a 2621-es mellékútból leágazik. Valóban így van: Szanticska valamikor önálló település volt (ma Abaújlak településrésze és a Völgy út vezet oda), így ez az egyetlen hely, az egyetlen elágazás, ahol műút tér ki a 2621-esből.
Eredetileg húsz képet szándékoztam feltölteni ebbe a galériába, de húzzunk inkább tizenkilencre lapot, hogy megmutathassam Önöknek az egyetlen műutat, mely a 2621-es mellékútból kiágazik. Íme. Ott fut a kép jobb oldalán, a földúttal szemben. Számozása – ma már – nincs, lévén Szanticska jóideje nem önálló falu, hanem Abaújlak része. Így ez ott nem más, mint az abaújlaki Völgy utca, mely Abaújlak-Szanticskára vezet. Bezzeg a daliás időkben!
A daliás időkben egy négy számjegyű mellékút alsóbbrendű útja volt.
A daliás időkben egy négy számjegyű mellékút alsóbbrendű útja volt.
Lassan vége... Pontosabban ez a 2621-es mellékút eleje kilométerszelvények szerint, ahogyan azt a cikk elején említettem. Szemközt egy apró erdő, mely hűs árnyékot ad a rekkenő nyári hőségben, de azért vigyázzanak vele! A környéken sokfelé tartanak méheket. Szemben már a 2622-es mellékút Gagyvendégit és Szikszót jelző táblája. Mögötte a földút a kilátóhoz vezet.
S bár a képen nem látszik, de pazar panorámában lehet részünk akkor is, ha ebből a kis, buszmegálló számára készült öbölből letekintünk jobbra, a Fülemüle-völgyre. Erről – ahogyan a Szanticskai elágazásról is – a Szanticska-gyűjteményben láthatnak felvételeket!
2621-es mellékút vége. Pontosabban eleje, de erről már kétszer is szóltam fentebb. Balra Gagyvendégi, jobbra a Baktakéki elágazás, majd Abaújszolnok. Szemben a Torony. Van egy másik is, lejjebb. A Fülemüle-út itt, a Fülemüle-völgy peremén ér véget; más szavakkal: amennyiben délről indulunk északnak, 16,4 kilométer megtétele után a 2621-es mellékút ezen a helyen tér vissza a 2622-es kebelére.