Epilógus

Megállok néha itt, a dombtetőn, az elfeledett út végén, és olyankor régmúlt idők zarándokaira gondolok. Jöttek lóháton, jöttek szekéren, jöttek gyalogszerrel. Talán éppen azon az ösvényen bandukoltak, melyen most én.

Jöttek az ismeretlenbe, mert látni akarták a csodát; jöttek kegyes gyógyulás reményében, valamely szent fogadalom teljesítése végett, vagy egyszerűen csak azért jöttek, mert kíváncsiak voltak, akárcsak én.

Jöttek télen, jöttek nyáron, jöttek perzselő hőségben, tűző napsütésben, jöttek hóban, esőben, fagyban, jöttek zord fellegek alatt, csapkodó villámok között. Jöttek reggel, jöttek délben, jöttek este és bizony, jöttek néhányan a sötétben is, akárcsak legelőször én.

A zarándoklatokat többnyire a zarándok megérkezéséig jegyzik fel a krónikák: hiszen ez a cél, az utazás vége, s vele a beteljesülés.

Pedig a hazatérés legalább ennyire fontos.

Mert minden egyes indulás és minden egyes érkezés épségben, egészségben azokhoz, kiket szeretünk, hatalmas kegy, mennyei jutalom. 

A hazaúton a zarándok hét kilós hátizsákjában magával viszi emlékeit, s otthon, mint egy csokorra való, üde virágot, átnyújtja szeretteinek mindazt a szépet és jót, mindazt a csodát, mit útja során tapasztalt, látott.

Hazatérvén, csak megáll az ajtóban e bokrétával a kezében és átadja családjának, szomszédainak, barátainak, ismerőseinek – és az egész világnak, ha olyan szerencsés, mint én.

Mert az utazó,

Ki csak egyszer járt erre,

Szívébe zárja e gyönyörű helyet,

Teret, dombot, templomot,

Hegyet, tavacskát, patakot.

És elmondja majd egy szép napon

A messzi északon,

Mily csodát látott odalenn délen,

Egy nagy folyó

Hatalmas medencéjében.

A keresztnél fejeztem be a munkát az utolsó napon. Esteledett már, de nem siettem. Pihentem. Megvacsoráztam, még egy pipát is elszívtam.

Induláskor bekapcsoltam a lámpákat. Rohamosan sötétedett és én nemsokára újra az éjszakában találtam magam. Ám ezúttal egyáltalán nem bántam ezt. Erőtől duzzadón, vidáman tekertem haza. 

Nem. Nem rettent többé az éjjel. Nem félek már a sötéttől. 

Ismerem ezt a vidéket.

Ismerem a szülőföldemet.